szám 8,  évfolyam 2, szeptember 2010           sk    hu
nyitólap     vissza         
vrch1

Szerda, augusztus 25.

 

 

 

"Kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él." (2 Tessz 3, 6)

Sok kisgyermekes szülő találja hatásosnak, ha rossz viselkedés esetén egy időre "elkülönítik" a gyereket. Egyszerűen megakadályozzák, hogy másokkal érintkezzenek: például egy sarokba fordított székre ültetik őket, ahol nem szabad beszélniük és játszaniuk.

Szent Pál is ilyen "elkülönítést" vezetett be fegyelmezésként, amikor azt mondta a tesszalonikai híveknek, hogy kerüljék a rendetlenkedőket. Úgy látszik, hogy a közösségben akadtak bajkeverők, akik nem voltak hajlandóak dolgozni, és visszaéltek hívő testvéreik jószívűségével (2 Tessz 3, 6. 11 - 12).

Pál szavai igen keménynek tűnhetnek. Hát hol a szeretet? És a kegyelem? Nem férhet hozzá kétség, hogy a tesszalonikai hívek erre törekedtek. De Pál, mint egy szülő, aki a teljes képet látja, fölismerte, hogy a jó szándék ez esetben a visszájára fordulhat és rossz szokások kialakulását serkentheti. Most szigorú szeretetre volt szükség. Minden más csak erősítette volna a naplopókat a tétlenségben és a kotnyeleskedésben. Ez végül még az egyházat is szétszakította volna.

S mi a helyzet velünk? Pál szavai engedélyt adnak rá, hogy elkerüljük azokat, akik nem megfelelően viselkednek? Hát nem éppen. Mindig úgy kell rájuk tekintenünk, mint a testvéreinkre. Természetesen előfordulhatnak esetek, amikor komoly dolgok hatására úgy döntünk, hogy megszakítunk egy kapcsolatot. De ne váljék gyakorlattá, hogy a zavaró viselkedésű emberektől megszabadulunk!

Emlékezzünk vissza, hogy Pál azt mondta, a fegyelmezést szeretettel kell alkalmazni, azzal a céllal, hogy a vétkest visszavezessük a családba. Ezért Pál két fontos dologgal egészíti ki utasítását: "Ne unjatok bele a jótettekbe", vagyis az igazán rászorulókkal továbbra is legyünk bőkezűek; illetve "feddjétek meg mint testvéreteket", vagyis szeretettel, ne képmutatóan intsük meg őket (2 Tessz 3, 13. 15).

A múlt, a jelen és a jövő keresztényei számára Krisztus parancsának ez a lényege: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket" (Jn 15, 12). Ez esetben nincs "elkülönítés"; mindig a szeretetre kell törekednünk!

  


Jézusom, adj szeretetedből, hogy szeressek mindenkit, akit ismerek! Segíts, hogy irgalmas és könyörületes szívvel tekintsek rájuk! Mutasd meg, miként szeressem őket úgy, hogy egyre közelebb vezessem őket hozzád!

 

Zsolt 128, 1 - 5; Mt 23, 27 - 32