"Énekeljetek új éneket az Úrnak!" (Zsolt 96, 1)
A Zsoltárok könyve Isten népének több évezredes himnuszgyűjteménye. A hagyomány szerint sok zsoltár szerzője Dávid király, "Izrael dalainak szerzője" (2 Sám 23, 1), másokat pedig Aszaf és Korach nevével összefüggésbe hozható zsidó zenészeknek tulajdonítanak.
Izrael fiai zsoltárokat énekeltek, amikor a templomban imádkoztak. Jézus eljövetele után azonban az első keresztények, akik egyébként zsidók voltak, már nemcsak az imádságot látták a zsoltárokban (amelyeket Jézus is imádkozott), hanem a Krisztusról szóló jövendölést is. Ezért a zsoltárok bekerültek az egyház liturgiájába, a zsolozsmák szerves részét képezik, és arra tanítanak minket a szentmisén, hogyan válaszoljunk Isten Igéjére.
A zsoltárok megzenésített versek, melyeket eredetileg éneklésre szántak. Örömteli dicséret és hálaadás, gyöngéd szeretet és forrongó düh, vidámság és gyötrődés, bizalom és kétségbeesés csendül föl bennük. Egészében véve a zsoltárok tartalmazzák az összes emberi érzést és tapasztalatot. Isten sugalmazta őket, ezért mindenki megtalálhatja bennük saját történetét, és segítségül veheti őket, hogy szívét az Úrhoz emelje.
Te milyen gyakran szoktál egymagad zsoltárokat vagy himnuszokat énekelni? Nem magadban, hanem fennhangon, teli torokból, imádságod részeként. Ha már tettél ilyesmit, akkor biztosan tudod, hogy az éneklés nemcsak dicsőíti Istent, hanem fölszabadít és nyitottabbá tesz Isten jelenlétére. Van az éneklésben valami különleges, ami hozzájárul ahhoz, hogy megtapasztaljuk az Urat és befogadjuk áldását. Miért nem próbálsz meg énekelni, amikor ma elmondod imáidat? Olyan himnuszt, dalt vagy zsoltárt válassz, amelynek a szövege kifejezi, mi van a szívedben! Olyat válassz, amellyel dicsérni tudod az Urat! Ne zavarjon, ha hamis: Istennek énekelsz, és ő szívesen hallgat téged! |
