"Uram, ugye kevesen üdvözülnek?" (Lk 13, 23)
Milyen nyílt és nehéz kérdés! Jézus pedig ugyancsak nyílt és elgondolkodtató választ adott rá: "Sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni" (Lk 13, 24). Nyilvánvaló, hogy az üdvözülés nem magától értetődő dolog. Komolyan kell vennünk, és nap mint nap utána kell nyúlnunk hitünkkel!
Szent Ágoston azt mondta, hogy Isten a segítségünk nélkül teremtett minket, de üdvözíteni nem fog minket a segítségünk nélkül. Bár Jézus halála és föltámadása elhozta a megváltást, attól még nekünk is tennünk kell valamit, hogy ez a megváltás eljusson szívünkbe és elménkbe.
Te mennyire veszed komolyan az örök élet ígéretét? A fontossági skálán a legutóbb vásárolt holmi előtt vagy után helyezkedik el? Fontosabb-e, mint az, hogy a vasárnapot a tévé előtt ülve, futballt vagy mást nézve töltsük? Ezekkel persze nincs semmi baj. A kérdés az, hogy vajon Jézust tesszük-e az első helyre életünkben, és szánunk-e időt rá, hogy vezethessen minket mindennap.
Szent Pál így írt: "Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz" (Róm 10, 9). A vasárnapi szentmiséken elmondott hiszekegy a mi hitvallásunk. Tehát bízhatunk üdvözülésünkben, ha a hiszekegyben megvalljuk hitünket, illetve hitünket és bizalmunkat e hitvallás igazságaiba vetjük.
Elég ijesztő ötlet az örök életet bizonyosnak venni. Ha az üdvözülés valóban magától értetődő dolog, akkor minden rendben van, és nem kell aggódnunk semmi miatt. Ha viszont téves a feltevésünk, akkor bizony nagy a tét. Ezért legyen rá gondunk mindennap, hogy a hiszekegy igazságai alapján valljuk meg hitünket! És ezért kell kérnünk mindennap a Szentlelket, hogy tegye nyitottá szívünket ezekre az igazságokra, hogy egyre mélyebben higgyünk bennük! |
