"Add meg újra üdvösséged örömét!" (Zsolt 51, 14)
Uram, úgy jövök hozzád, mint Dávid tette oly sok évvel ezelőtt. Bűneimet beismerve jövök hozzád. Alázatosan jövök, elismerve, hogy vétkeimmel meggyaláztam szentségedet, igazságosságodat és szeretetedet. Könyörülj rajtam, Uram!
Istenem, te megmutattad nekem, hogy a gondolataim, szavaim és tetteim elfordítottak kegyelmedtől és oltalmadtól. Belátom, hogy bűneim következményei nemcsak a mi kapcsolatunkra hatottak ki, hanem a testvéreimhez fűződő kapcsolatomra is. Uram, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le rólam bűneimet, tisztíts meg vétkeimtől!
Atyám, a beléd vetett hittel és a Fiad halálába és föltámadásába vetett bizalommal hiszek a megváltásomban. Hiszem, hogy te olyan messze tudod hajítani bűneimet, amilyen messze van egymástól kelet és nyugat. Nem magamban, hanem a te hatalmadban és irgalmadban bízva vallom meg bűneim és kérem bocsánatodat. Uram, tudom, hogy a bűnbánat szentségében nemcsak bűnbocsánatot nyerek, hanem gyógyulást és megújulást is. Ezért hozzád jövök, Atyám, abban reménykedve, hogy kapok tőled kegyelmet az újrakezdéshez.
Köszönöm, Uram!
Atyám, szavakkal lehetetlen leírni, milyen érzés visszatérni hozzád, és újra átélni ölelésedet. Prófétád által megígérted, hogy ha olyan vörösek is bűneim, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó (Iz 1, 18). Hogy tudná bárki is elmondani, milyen érzés így megtisztulni?
Néha úgy érzem, hogy a megbocsátás olyan, mintha egy hatalmas, súlyos teher emelkedne föl a hátamról, s így újra föl tudok egyenesedni. Máskor pedig olyan, mintha a mellkasomról távozna a súly, s így újra szabadon tudok lélegezni. De minden alkalommal érzem, hogy csodálatosan megerősít a kegyelmed, Uram, s ez segít, hogy nemet mondjak a kísértéseknek. Köszönöm, Atyám, az ebből fakadó örömöket! |
