"Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?" (Mt 20, 15)
Miért megy vissza a gazda a piacra újra meg újra, hogy még több embert vegyen föl? Nem azért, mert nagyon sok a teendő és kevés a munkás. Ez a jószívű ember nem akar figyelmen kívül hagyni senkit, aki képes és kész dolgozni. Tudja, hogy ha egy embert egy nap nem bérelnek föl, akkor aznap este ennek az embernek a családja nem fog tudni mit enni. Részvétet érez a család iránt, és az iránt az ember iránt, aki úgy érzi, csődöt mondott, ha nem tud gondoskodni családjáról.
Sajnos azonban az először fölvett munkások nem vették át a gazda magatartását. Nem voltak elégedettek, hogy megkeresték a családjuk ellátásához szükséges pénzt; morgolódtak, amiért a gazda az utolsó pillanatban másoknak ugyanerre adott lehetőséget. Büszkék voltak, hogy végigdolgozták ezt a hosszú, forró napot, és úgy érezték, hogy nagyobb jutalmat érdemelnek, akkor is, ha ez a többi munkás kárára válik.
Sokan kapunk jóval többet, mint ami a "mindennapi kenyerünkhöz" szükséges. A családtagjaink talán nem kapnak meg minden luxust, de valószínűleg este nem fognak éhesen lefeküdni. Ha összehasonlítjuk helyzetünket a fejlődő országok nyomasztó szegénységével, úgy élünk, mint a királyok s királynők.
Te milyen bőkezűen bánsz azzal, amid van? Nem ácsorog valaki tétlenül a piacon, arra a lehetőségre várva, hogy megtalálja élete értelmét? Nincs a környéken valamilyen jótékony intézmény, amely anyagi segítségre szorul? Vagy olyan, amely munkájában hasznát venné tehetségednek? Kérjük a Gazdát, ossza meg velünk jóságos szívét, hogy azzal a szeretettel tudjunk segítséget nyújtani másoknak, amely erőt ad nekünk nap mint nap! Lehetőségünk van rá, hogy fizikai értelemben osszuk meg másokkal kenyerünket, de lehetőségünk van arra is, hogy lelki kenyeret adjunk imádsággal, gondoskodó támogatással és Krisztus társaságával. Isten hív minket: "Menjetek ki ti is a szőlőmbe!" (Mt 20, 7). Ne késlekedjünk a válasszal! |
Uram, Gazdám, köszönöm, hogy megadsz mindent, ami szükséges, főleg szeretetet és életemnek értelmet. Add nekem jóságos szívedet, hogy az vezéreljen, mikor érintkezem a körülöttem élőkkel!
|
