szám 8,  évfolyam 2, szeptember 2010           sk    hu
nyitólap     vissza         
vrch1

Vasárnap, augusztus 15.

 

 

 

Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony), főünnep

"Egy asszony, öltözete a Nap…" (Jel 12, 1)

Ma a valaha élt legegyedibb élet különleges végét ünnepeljük. Mária kitűnik az egész emberiségből, mivel teljesen és tökéletesen bízott Istenben. Még ha saját és fia élete mintegy előrejelzett is volt, ő akkor is folyamatosan "igen"-t mondott Istennek. Jutalmul ezért a megingathatatlan és alázatos hitért az egyház kinyilvánította, hogy teste és lelke egyaránt a mennybe vétetett.

Képzeljük csak el Mária hitét! Nem ártatlan, gyermeki hitről van szó, hanem egy olyan nő érett, megfontolt hitéről, akinek az értelme érintetlen volt a bűntől. Mikor Gábor angyal hírül adta Máriának Isten tervét, ő a szívében ezt azzal indokolta, hogy Isten nem kívánna tőle lehetetlent. Biztos volt abban, hogy ő majd megóvja magzatát. Mivel a terv Istentől származik, bízhat abban, hogy ő gondoskodik arról, hogy be is teljesedjen.

Isten azt szeretné, hogy ezt a fajta hitet utánozzuk mi is. Természetesen senki sem lehet közülünk olyan tökéletes az Úr követésében, mint Mária. Végül is ő bűntelen volt! Ugyanakkor Isten arra hív bennünket, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt az ő velünk való tervének követése érdekében. Ő pedig nem hagyja majd, hogy mindent magunk csináljunk. Mindennap buzdít minket a Szentírás igéivel, hogy bízhatunk az ő gondoskodásában még akkor is, ha a józan ész mást mond. Mindennap arra törekszik, hogy az ő Lelkébe öltöztessen minket, hogy mindannyian Krisztust vihessük a világba saját hitéletünk tanúságán keresztül.

Végezetül, ez egy nagyon egyszerű út, ugyanakkor a mennyei dicsőségbe vezet.

  


Köszönöm, Mária, hogy igen-t mondtál Istennek. Követni akarom az általad járt utat. Könyörögj értem, hogy egyszer majd én is részese lehessek annak a mennyei dicsőségnek, melyet te már ismersz!

 

Zsolt 45, 10 - 16; 1 Kor 15, 20 - 27a; Lk 1, 39 - 56