szám 8,  évfolyam 2, szeptember 2010           sk    hu
nyitólap     vissza         
vrch1

Szombat, augusztus 14.

 

 

 

"Az apák ették a savanyú szőlőt és a fiak foga vásik el tőle?" (Ez 18, 2)

Milyen furcsa mondás! Izrael népe számára azonban világos volt a jelentése: elszenvedheti valaki a szülei és ősei bűneiért járó büntetést. A baj azonban az, hogy mikor rosszra fordultak a dolgok, az ilyen hiedelem lehetővé tette, hogy a fiúk maguk helyett elődeikre hárítsák a bűnösséget.

Isten azonban nem tesz ilyet. Ezekielen keresztül világossá tette, hogy minden ember saját tettei következményeiért felelős. Ez jó és rossz hír is egyúttal. Rossz hír azért, mert nem háríthatjuk hibáinkat elődeinkre, fel kell vállalnunk azokat. A jó hír azonban az, hogy egyikünk felett sem fognak ítélkezni szüleink vagy nagyszüleink bűnei miatt.

Jézus azonban még jobb hírrel szolgál: saját múltbeli bűneinkért sem kell, hogy elítéljenek. Nem kell, hogy a múltunk határozza meg a jövőnket. Nem kell a bűn véget nem érő csapdájába esnünk. Isten mindig velünk van, újra és újra felkínálja annak lehetőségét, hogy hozzá forduljunk, és bocsánatot nyerjünk. Szüntelenül kínálja nekünk az ő kegyelmét, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, amelyekbe a múltban estünk. Mi több, rendelkezésünkre áll a kiengesztelődés szentsége, amely tartalmazza Istennek azt a kegyelmét, hogy új szívet adjon nekünk, és új lelket, melyről Ezekiel jövendölt (Ez 18, 31).

Nemde megnyugtató tudni, hogy a bűnbánat nem csupán egyszeri lehetőség? Nem csodálatos, hogy naponta elmélyíthetjük megtérésünket a bűnbánat által? A héber kifejezés, melyet úgy fordítunk, hogy "térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől" (Ez 18, 30), a shuv szóból származik, amely annyit jelent, mint "megfordulni" és "bűnbánatot tartani". Cselekvő igeként arra utal, hogy ez olyan valami, amit mindannyiunknak saját magunknak kell megtennünk vállalva a felelősséget tetteinkért, s nem másokat hibáztatni, vagy csak várni, hogy maguktól megoldódjanak a dolgok.

Lehet, hogy nyugtalanít a bűneinkkel való szembesülés. A megnyugvás, a szabadság és az öröm azonban, amelyet a bűnbánat során tapasztalunk, messze felülmúlja félelmeinket. Isten új kezdést ajánl mindennap. Fogadjuk el hát az ajánlatát!

  


Uram, a te megingathatatlan szereteted minden reggel új. Irányítsd ma lépéseimet, hogy elforduljak a bűntől, és feléd közeledjek!

 

Zsolt 51, 12 - 15. 18 - 19; Mt 19, 13 - 15