Urunk színeváltozása, ünnep
"Az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette." (2 Pét 1, 17)
Képzeld csak el, hogy ott voltál, mikor Péter Jézus színeváltozásának történetét mesélte! Kíváncsi lettél volna az összes apró részletre, mint ahogy azt Márknál, Lukácsnál és Máténál olvassuk? Érdekeltek volna az olyan belső információk is, mint hogy hogyan is nézett ki Mózes, vagy hogy mit mondott Illés? Itt azonban Péter csupán az égből jövő szózatra összpontosít: "Ez az én szeretett Fiam." Micsoda csalódás!
Emlékeznünk kell arra, miért is írta Péter ezt a levelet. Buzdítani akarta a hívőket, hogy kitartsanak a hitben, s tisztában volt azzal, hogy csupán a múltbeli látványos események felidézése hatástalan lenne. Pétert az érdekelte, hogyan világíthatná meg, ki is Jézus anélkül, hogy szükségszerűen felsorolná minden csodáját. Mi több, a hang, amelyet Péter hallott, nem azt mondta: "Hé, gyertek, nézzétek meg, mit is tud a Fiam!" Nem, Isten csupán annyit mondott, hogy szereti Fiát, és örömét leli benne. Szóval, a kapcsolat sokkal fontosabb, mint a csodák.
Miért lelte Isten örömét a Fiában? Mert Jézus tökéletesen hű volt küldetéséhez. Nem hagyta, hogy bármi is - sem az apostolok meg nem értése, sem néhány farizeus ellenségeskedése, sem pedig az egyszerű követőitől származó időnkénti téves dicsőítés - letérítse az evangélium hirdetésének útjáról. Még azt is tudta, hogy mi vár rá - nemcsak üldöztetés, hanem halál -, és akkor is kitartott. Biztosan volt fogalma arról, mennyivel könnyebb is lehetett volna az élete, ha felhígítja üzenetét. Ő azonban elutasította annak gondolatát, hogy elforduljon az Atyától vagy hogy elhagyjon minket.
Ez a fajta elkötelezettség mélyen megindította az Atyát. S a színeváltozás hegyén bepillantást engedett Jézusnak a rá váró dicsőségbe - a dicsőségbe, amely valójában mindenkire vár, aki igyekszik hűséges maradni Istenhez.
A mai ünnep tehát arra buzdít bennünket, hogy ragaszkodjunk az Úrhoz és a hivatáshoz, melyet nekünk adott. Arról szól, hogy létezik valami, ami sokkal fontosabb a látványos csodáknál - kapcsolatunk az Úrral. Bárcsak ma azt hallanánk, hogy Isten így szól hozzánk: "Te vagy az én szeretett gyermekem. Örülök, hogy sajátomnak nevezhetlek." |
