"Gyógyulást hozok neked és kigyógyítalak sebeidből." (Jer 30, 17)
Nebukadnezár hadserege bevonult Jeruzsálembe halált és pusztulást hozva magával. A templom lángokban állt. Emberek ezreit fogták el, s küldték erőltetett menetben száműzetésbe. Az Izrael szívén és lelkén ejtett sebek okkal tűntek gyógyíthatatlannak. Lehetséges, hogy Isten tényleg elhagyta népét? Lehetséges, hogy meggondolta magát?
Isten ismét próféták által szólt a néphez, mint amilyen Jeremiás is volt. Szavai pedig midig változatlanul szóltak: "Térjetek vissza az Úrhoz egész szívetekkel! Szabaduljatok meg a körülöttetek élő népek hamis bálványaitól!" Isten újra és újra hívta népét, hogy térjen vissza hozzá, a köztük levő távolság azonban egyre növekedett, amint a nép egyre inkább eltávolodott tőle. Azáltal pedig, hogy eltávolodtak tőle, megfosztották magukat az ő oltalmától. S eljött az ideje annak, hogy learassák, amit elvetettek. Nem arról van szó, hogy Isten megbüntette őket. Inkább csupán arról, hogy megtapasztalják tetteik következményeit - azok pedig pusztító következmények voltak!
Még ebben a sötét órában is látjuk az Atya végtelen irgalmát. Mindazok ellenére, amit a nép Isten és az ő parancsai ellen tett, ő megígérte: "Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek" (Jer 30, 22). Bűneik ugyan eljuttatták őket eddig a pontig, Isten szeretete azonban visszahozta őket. Leborultak szégyenükben, Isten azonban felemelte őket, és visszaadta, ami elveszett.
Isten mindannyiunkkal így tesz. Kerülhetünk kilátástalan helyzetbe; talán a dolgok, amelyekről azt hittük, hogy beteljesülést hoznak, kiragadtak az Atya kezéből. Ő azonban tovább üldöz minket szeretetével. Ha csupán egyetlen lépést teszünk felé, kitárt karokkal rohan hozzánk. Csupán annyit kell tennünk, hogy elhatározzuk az első lépés megtételét. Nem számít, mivel állsz most szemben, nem számít, mit tettél a múltban, tudd, hogy mennyei Atyád meg akar gyógyítani, és meg akar bocsátani neked, hogy vele járhass. Ő tökéletesen elkötelezte magát neked. |
